The grinch

The Grinch Dr. Seuss 1957-es, How the Grinch Stole Christmas! című történetével vált a populáris kultúra részévé. Ez az éles megfigyelésekkel teli gyerekkönyv az ünnepek körül kialakuló felhajtást és fogyasztói nyomást figurázza ki. A figura vonzereje mindig is inkább emberi volt, mint szörnyetegre jellemző: a Grincs elszigetelt, bosszantja mások öröme, és meg van győződve arról, hogy ő nem része az ünneplésnek. A történet maradandó erejét a fordulat adja, amikor ráébred, hogy az ünnep jelentése nem korlátozódik a tárgyakra, és a maga módján visszatalál a közösségbe.

Az évtizedek során készült feldolgozásoknak és új bemutatásoknak köszönhetően a Grincs az ünnepek jól ismert jelképévé vált mindazok számára, akiknek már elegük van az egészből – egészen addig, amíg meg nem enyhülnek. Éppen ez az érzelmi ív teszi lehetővé, hogy a márka ilyen könnyen túllépjen a könyv lapjain. Felismerhető történetvilágként működik, amely szórakoztató tartalmakban, dekorációkban, ajándékokban és hétköznapi tárgyakban is megjelenhet anélkül, hogy elveszítené sajátos nézőpontját. A Dr. Seuss-művek mögött álló licencprogram is támogatja ezt a sokoldalúságot: egységesen tartja a karaktert, miközben lehetővé teszi, hogy a változó ízléshez igazodva új formákban jelenjen meg.

Egy kiskereskedelmi katalógusban a The Grinch jellemzően a licencelt, szezonális termékek között kap helyet, nem pedig hagyományos szépségápolási márkaként működik. Szerepe, hogy a történet világából apró, könnyen megszerethető termékeket teremtsen, amelyeket az emberek az ünnepi szokások részeként vásárolnak meg: karácsonyi zokniba szánt meglepetéseket, családi ajándékcsomagokat, játékos fürdő- és testápolási termékeket, valamint a téli szezonra időzített limitált kiadásokat. Ha ez jól sikerül, a kapcsolat természetesnek hat, hiszen a Grincs eleve az otthonhoz és a családi környezethez kötődik. A hangvétel huncut, a cél azonban egyszerű: könnyedebbé tenni az ünnepi rutint, és már első pillantásra érzelmi kapcsolatot teremteni a vásárlókkal.